Mondom n�ktek: mi mind�g b�cs�zunk.
Az �jt�l reggel, a nappalt�l este,
A sz�nekt�l, ha sz�rke por belepte,
A cs�ndt�l, mikor hang zavarta fel,
A hangt�l, mikor csendbe halkul el,
Minden sz�t�l, amit kimond a sz�nk,
Minden mosolyt�l, mely sug�rzott r�nk,
Minden sebt�l, mely f�jt �s �getett,
Minden k�pt�l, mely bel�nk m�lyedett,
Az �lmainkt�l, mik nem teljes�ltek,
A l�ngjainkt�l, mik lassan kih�ltek,
A t�n� t�jt�l, mit vonatr�l l�ttunk,
A kem�ny r�gt�l, min meg�llt a l�bunk.

Mert nincs napkelte kett�, ugyanaz,
Mert minden cs�nd m�s, - minden k�nny, - vigasz,
Elfut a perc, az �r�k Id� v�rja,
Lelk�nk, mint feh�r kend�, leng ut�na,
Sokszor k�nny�nk se hull, sz�v�nk se f�j.
Hidegen hagy az elhagyott t�j, -
Hogy eltemett�k: r�la nem tudunk.
�s m�gis mondom n�ktek:
Valamit�l mi mind�g b�cs�zunk.