
Olvad az id, mint a halvny jgvirg, s a tn boldogsg majd vget r. Ott llsz egyedl, falevl a dombtetn, lmos holdfny rd kszn, s elfj a szl.
De addig van remny, minden perc nnepel, Hisz mindig van remny, hinni kell, hidd ht el! Most lsz, most vigyzz, hogy jl csinld, Mert a legaprbb hibd megbosszulja nmagt! Most lsz, most rlj, hogy szp a nyr, Most rlj, hogy van, ki vr, s a kt karjba zr!
Ml rmk, sivr ltnk sznpadn, Mikor egy sz hallatn dobban a szv. Sajnos vge lesz, tudjuk mr a kezdetn, Tl az lmaink kdn a semmi ln.
De addig van remny, minden perc nnepel, Hisz mindig van remny, hinni kell, hidd ht el! Most lsz, most vigyzz, hogy jl csinld, Mert a legaprbb hibd megbosszulja nmagt! Most lsz, most rlj, hogy szp a nyr, Most rlj, hogy van, ki vr, s a kt karjba zr!

|